a negyedik napon. :)

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. majdnem egy év telt el azóta,hogy megírtam a hasonló témájú bejegyzésemet. Ma ismét a tízmilliószoros energia napja van. 2012-ben az utolsó. Hiszek a minket körülvevő energiákban, abban, hogy a gondolataink teremtő erejűek.. mivel a múltkori kívánságnak egy olyan párkapcsolat lett az eredménye, amelyben 10 boldog hónapot töltöttem és sokat tanultam, hát miért ne teremtenék újra! :) Rövid összefoglaló az elmúlt egy évről: lediplomáztam és konduktorként dolgozom, továbbtanulok, új emberekkel ismerkedem és próbálok minél boldogabb lenni! :) A lista változatlan (igazából minden nap el kéne olvasnom): Szeretnék boldog lenni. Szeretnék kitartó lenni és elérni a céljaimat. Szeretnék szerelemmel szeretni és szeretném,ha viszont szeretnének. Szeretnék sikeres lenni a hivatásomban. Szeretnék vigyázni azokra, akiket szeretek és boldognak látni őket. Szeretném, ha mindig lennének céljaim és mindig lenne erőm megvalósítani őket. Szeretnék boldog, szabad és optimista maradni.

get up and try.

lassan három hete annak,hogy vége.. a kapcsolatunknak vége,de egyre jobban kezdenek rám törni az érzések. nehéz elszakadni valakitől, akit valójában még szeretsz,csak tudod,hogy nem szerelem van köztetek. nehéz megbarátkozni az egyedülléttel. nem, ez nem magány. szeretek és szeretnek. de nincs meg az a szívdobbanás, mint mikor lefekvés előtt utoljára rá gondolsz, a mosolyára, a hangjára. nincs meg az a biztos pont, akire mindig számíthatsz, akinek te vagy az első, akit ha éjszaka felhívsz vagy a péntek estéjét csak rád szánja nincs lelkiismeret-furdalásod. igen, ez az amikor egyedül vagy. mert a társat nem helyettesítheti a család, a barátok. hozzájuk más energiák kapcsolnak, más a dinamikátok. de hiszem, hogy ez egy szükséges egyedüllét. idő, amikor vissza kell találnom magamhoz, az értékeimhez, az energiáimhoz. élnem kell, élvezni minden boldog és kevésbé boldog pillanatot. megélni. nagy levegőt venni és szemet lehunyni. hallgatni, hogy mit mond a csendben a lélek. most nehéz.de ezek az időszakok az alapjai a boldogságnak.

Mi történik a szívemben?

Nem tudom mi folyik bennem és miért..miért játszom el a gondolattal, hogy milyen lenne mással?jobb lenne-e vagy rosszabb?könnyebb vagy ugyanúgy lennének nehézségek?boldogabb vagy kevésbé boldog? Minden kapcsolat nehéz. Minden kapcsolat változik, alakul. Minden lángolás alább hagy egyszer. De vajon mi a kompromisszum és mi a lemondás? Megismerni a másikat jelentheti azt, hogy eltűnik a rózsaszín felhő, átalakulnak tervek és álmok. Most nehéz, nagyon nehéz. Szeretem, mégis naponta felötlik bennem az a romboló gondolat, hogy mi lesz, ha.. Mi lesz,ha minden így marad?Mi lesz, ha egy tervét sem váltja valóra? Mi lesz, ha még évekig nem lép előre? Mi lesz, ha már nem tudom meggyőzni magam arról, hogy szeret? Mi lesz, ha már nem lesz elég az, amit tesz és már hallani is szeretném azt, hogy mit érez, mit tervez? Mi lesz,ha megszeretném változtatni? ...

A várakozás levelei

2012. 07. 30.(16:24) Gergő elment Erdélybe. Augusztus 6-án jön haza. Sosem voltam az a belehalok,hogyegynapignemláthatom-típus, de azt tekintve, hogy a nyarunk eddig ugyanúgy telt, ahogy az elmúlt fél év (nevezetesen,hogy hetente kb kétszer tudunk pár órára találkozni), kezdek kicsit őrült nőszeméllyé válni. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a legjobb megoldás itt leírni a nyűgömet. (Így nem rontom el az ő kirándulását és legalább nem a hisztérikát kapja abban a napi 1 sms-ben, amiben kommunikálni fogunk..nem mintha 180 karakterben bármit el lehetne mondani.) Szóval az első mélypont szombaton az esti beszélgetés után jelentkezett. A frissen elkészült bálozós sminkemet ennek örömére kicsit le is áztattam sós vízzel. Nehéz megtanulni azt, hogy miközben hallgatom mennyi minden történik vele, milyen jól érzi magát, ne magamra gondoljak (arra, hogy velem épp ebben a két hétben nem fog semmi történni és ezt a sok élményt nélkülem éli át, valamint azt, hogy tavaly pont egy ilyen táborozás után szakított velem), hanem örüljek annak, hogy végre talált egy olyan programot, amiben kiteljesedhet és feltöltődhet. ez a kínzó érzés pedig bűntudatba és apátiába taszít. Ma ismét nem történik semmi. Hiába próbálok olyan feladatokat keresni, amikkel elfoglalhatnám magam, de valahogy ellenem játszanak a dolgok. A beugrós munkát lemondták, a munkaügy nem válaszol, a kocsmázást pedig a májam már nem igazán értékelné. (18:45) Basszus.rohadtul hiányzol. 2012. 07. 31. A sok rossz hírnek és a takarításnak köszönhetően hamar elszaladt a nap. holnap irány pest és egy jó kis vérvétel. találtam egy számot, amit még régebben mutatott mackósajt (lehet,hogy nem véletlen,hogy ma találtam újra rá). azt hiszem ez lesz a következő 6 nap erőt adó dala. :) http://www.youtube.com/watch?v=9ZiSmLkd4D8 késve válaszolok az smseire, emailt is írtam ugyan, de semmi jókedvűt vagy izgalmasat nem tudok neki írni..tartok tőle,hogy a hervasztó üzeneteim csak elrontják a kedvét. lehet ezt neki is elmondom. nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. nem szeretném, ha úgy gondolna rám nap mint nap, mint egy kötelességre, akinek jelentenie kell vagy valakira, akivel szívesen megosztja az élményeit és csak nyavalygást kap vissza. örülök, hogy jól érzi magát, hogy hamar beilleszkedett, de nehéz így, hogy nem kapok visszajelzést arról, hogy hiányzom neki vagy hogy szeretné, hogy mellette legyek. :( ...persze ez a hét most nem rólam szól. továbbra is marad ez a néhány sor önzőségem kézirata. 2012. 08. 04. az utóbbi napok szerencsére sokkal eseménydúsabban teltek. voltam üzemorvosnál és pénteken megkötöttem a szerződésem, úgyhogy most már hivatalosan is a Pető Intézet alkalmazottjává váltam. :) juhééj. :) tegnap hagymásbab 2.0 partin voltunk, eltelt, bár a mackósajttal jobb lett volna. :) nemsokára jön haza. már csak két nap. és hiányzom neki és szeretne velem lenni. elmúltak a kétségek, csak lenne már itt mellettem. :) várom nagyon haza. :) ma a henyélésé lesz a nap. :) NEM AKAROK CSINÁLNI SEMMIT! :)) 2012. 08. 05. egy hét után újra hallani a hangját..nem hittem volna, hogy ilyen jó. boldog és feltöltődött sok-sok élménnyel. azt hiszem most az ő energiái fognak engem motiválni arra, hogy menjek és ne rinyáljak azon, hogy mi fáj vagy mi nehéz. ma túl vagyunk egy eső miatt félbeszakadt meccsen, egy anyáék hazajötteken és egy beállt a szokásos feszült-sértődős-mogorva légkör kialakuláson. holnap újra látom a kicsit! :) már nagyon várom!

számadás.

2012. július 7. szombat. 21 óra 12 perc. nyár van, tomboló nyár és én egyedül ülök a szobámban tomboló érzésekkel. rohan az idő, rohannak az események és rohanok velük. leállamvizsgáztam, munkát kaptam az intézetben, táborozok, jövök-megyek. minden olyan szép és jó, minden sikerül. többnyire könnyű minden. kezd elviselhetetlenül könnyűvé válni. nem érzem azt az elsöprő örömöt. pedig kéne. konduktor lettem. ami valljuk be évente körülbelül csak 60 embernek sikerül. munkát kaptam az intézetben, ahova nem veszik vissza az évfolyam legalját, ezt be kell vallani. minden eseményt tudomásul vettem. tudom az eszemmel, hogy megtörténtek, de valaki legyen szíves szólni a szívemnek, hogy már itt az ideje örülni. örülni? miket beszélek én...tessék igenis iszonyatosan boldognak lenni! tökéletes ez a kifejezés. iszonyatosan boldog. iszonyatosan boldognak lenni. határtalanul, nagyon boldognak lenni. félelmetesen boldognak lenni. pont ezt érzem. félelmet, ami kezdi elnyomni a boldogságot. minden sikerül. mindenem megvan, de nem tudom igazán értékelni. nem látom magam mögött a küzdelmet. megérdemlem én mindezt? félek. félek attól, hogy mi lesz velünk Gergővel. félek a sok külön töltött idő miatt; amiatt, hogy nem tudom a félelmeim miatt eléggé boldoggá tenni; amiatt, hogy az aggodalmaim, a rám törő és észből kiinduló gondolatok lerombolják az érzéseimet irányába. egyre többet vagyok mogorva vele, néha nem akarom már felvenni a telefont. nem akarom, mert azt akarom, hogy mellettem legyen. mellettem legyen és ne csak pár órára. sőt azt akarom, hogy ezt érezze ő is, átérezze ő is. önző vagyok. ez mérgez meg engem, aztán lehet szép lassan őt is. nem tudom mit hoz a jövő.azt sem, hogy mit hoz a szeptember. félek.

tavasz.kívül.belül.

rohannak az órák, a napok, a hetek. hihetetlen, de mindjárt kinyílik előttünk a lehetőségek kapuja, amit már olyan régóta várunk.(...és meg is küzdöttünk érte rendesen :) de panaszra semmi ok, mert sokat tanultunk az évek alatt)
szóval úgy érzem, hogy a dolgok a megfelelő mederben haladnak. szakdolgozat, gyakorlatok, szerelem, barátok, család. :) szerencsére mindenre jut egy pici időm, csak az alvásra kéne kicsit többet szakítani.
nem gondoltam volna az újrakezdésünk után T-vel, hogy ilyen könnyedén alakul majd a kapcsolatunk. eltekintve a kisebb hisztiktől, ami meglepő, mert sosem érintett rosszul, ha nem tudtam találkozni az előző barátaimmal, az ő esetében viszont egy érzelmi tsunami lesz rajtam úrrá..szóval ettől eltekintve, olyan teljesnek és kiegyensúlyozottnak és persze boldognak érzem magam mellette, mint ritkán máskor.
...ha most kérhetnék valamit, biztosan azt kérném, hogy mutassák meg a kapcsolatunk forgatókönyvét, jó lenne látni a happy end-et a végén. :)

ma elkezdek jógázni. a hátam, a térdem és a lelkem is úgy kívánja. :) úgyhogy sok kitartást nekem!! :)

szülinap.idén inkább nem kérem,köszönöm.

régebben minden születésnap olyan mesésnek tűnt. nem az ajándékok miatt. azért volt olyan szép, mert azokkal voltam, akiket szeretek, akik fontosak nekem.
ez a nap sajnos nem ilyen..nem mások hibájából és nem is az én hibámból. egyszerűen elfoglaltak vagyunk, mindenkinek ezer felé kell rohannia.
így lett a születésnapomból egy olyan nap mint a hétfő vagy a szerda. millióan írtak nekem kedves üzeneteket és mégsincs senki, akivel csak öt percre leülhettem és vidáman nevethettem volna.
szerencse,hogy holnap egy új nap kezdődik...
és érthetetlen, de végig sírom a fél délutánt.nevetséges, nem?

kívánj bármit és teljesül :)

ismét elérkezett a tízmilliószoros teremtőerő napja. :) mint már beszámoltam róla, az előző kívánságakcióm nagyon jól sikerült, ezért gondoltam, hogy a mai alkalmat sem hagyom ki.
(..és különben is, mint minden jó konduktor, nekem is kell célokat kitűznöm, ha már kaptam egy ilyen élet nevű feladatot!! :) )
tehát jöjjön a februári adag:
-megírni egy szép kis szakdolgozatot
-lezáróvizsgázni
-leállamvizsgázni
-örülni annak,hogy konduktorok lettünk
-boldoggá tenni másokat
-boldognak lenni

tömören ennyi, a részcélok a fejemben bújnak meg. :)

vele vagy nélküle

Nem tudom melyik a könnyebb, vele vagy nélküle.
Vele lenni és mégsem mellette, mikor felemészt minden egyes külön töltött perc és hihetetlen távolinak tűnik az, hogy újra lássam.
Nélküle, elfogadni, hogy ha szeretném se lenne mellettem.
Van egyáltalán megoldás? Ha igen, akkor most azonnal meg kell találnom, mert ehhez gyenge az én lelkem.

süt a nap.fúj a szél.

ülök a szobámban. várom, hogy megszólaljon a teáskanna fütyülő hangja és közben nézem, ahogy a visszavonuló nap bearanyozza a szélben lengedező magányos hintát.
üres a játszótér. csendes a szél.
csend van körülöttem, mintha eltűnt volna minden.
megállt egy pillanatra a világ? de akkor én hol vagyok, miért érzem azt, hogy a fotelben ülve is rohanok? vagy a talaj szalad ki a lábam alól?

csak a szél maradt és a bennem kavargó gondolatok...

régen azt hittem erős vagyok, régen úgy gondoltam bármire képes vagyok. azt éreztem, hogy a markomban az egész világ. ..és most körbenézek és látom a határt. a határt, amit még nem tudtam átlépni, amit nem mertem kitolni. lehet sosem fogok. régen azt hittem, hogy a határok biztonságot adnak. most mégis úgy érzem korlátok közé szorultam.
szorít egy érzés, hogy nem vagyok képes elérni a céljaimat-a saját hibámból-.
magam okozom a saját tehetetlenségemet. (úgy látszik nem csak a fizika foglalkozik a testek tehetetlenségével) keresnem kell egy erőt, ami segít átlendülnöm ezen, mielőtt összenyom a saját tömegem.

a várva várt füttyszó. köszönöm, hogy megtörted a háborgó csendet.

gondűző málna

annyi minden történt mostanság. és hála az égnek csupa csupa jó dolog. (a rosszakat azt hiszem könnyű volt elfelejteni)

ma voltunk moziban Dalmaccal. :) (nagyon szeretem Dalmact és persze a másik két husst is-remélem olvasod,Dalma!!) megnéztük a Hópárduc talpra áll című filmet. ezt a filmet meg kell jegyeznem. nem is tudnám leírni a gondolatokat, amik a filmnézés közben kavarogtak bennem. azt hiszem Erőss Zsolt és az a világ, amit ő felépített magában teljesen más, mint amiben én élem az életem.
lehet és kell magunkért, a teljességünkért küzdeni! (most már minimum 90 perc bizonyíték van rá!)

zárszóként visszautalás a november 17-i bejegyzésre.
tegnap este tűnt fel, hogy az akkor segítségül hívott teremtő erők tényleg megtették a dolgukat...ugyanis november 18-án újrakezdtük Gergővel. :) a mai napig hihetetlen.
nem tudom elhinni azt, hogy mellettem van, hogy nem csak használ, hogy hiányzom neki, hogy vágyik rám és atyaúristen szeret is. :)

most miután lekopogtam mindezt (mert nem szeretnék újabb búsongó bejegyzést írni miatta), megyek és belemerülök egy kád forró vízbe.



n.b.: még sokszor térj be a csészényi kávézóba!