most már biztosan tudom, hogy nem könnyű változni. nem könnyű megváltoztatni cselekvéseket. nem könnyű kikerülni a jól ismert csapdákat sem. nem könnyű változni.
...még nehezebb magamért változni.
furcsa, a mai napig úgy érzem, hogy muszáj egy két külső ellenőr ahhoz, hogy ne csapjam be magam, ne keressek kibúvókat. mintha nekik akarnék bizonyítani, pedig magam miatt kéne változnom.
egészen addig nem fog megváltozni semmi, amíg nem magamban akarom a változást. hiába változik a környezet, a helyzet, a csábítás, ha én ugyanaz vagyok.
magam miatt kell változnom.
megláttam a célt, már el is indultam felé. apró lépéseket teszek és néha nagyon nehéz előre haladni, de lelkes szurkolóseregem van és ha belegondolunk a hosszú távfutás is egy lépéssel kezdődik.
...egy lépéssel a jövő felé.ideje nyitnom a jövőm felé. egészen rabja lettem a múltnak. nem is a jelennek. a múltam ismétlődik velem újra és újra...miattam ismétlődik, mert tudatosan elkövetem ugyanazokat a kitérőket. aztán persze mindig megbizonyosodom róla, hogy ahogy én sem, a kitérőim sem változtak. (be kéne szereznem pár táblát ZSÁKUTCA felirattal :) ).
olyan mintha egy elvonókúrán vennék részt..érzem, hogy néha megszédülök egy illattól, egy huncut pillantástól, egy felemelő, de rövidtávú ajánlattól. vajon aki leszokik a drogokról már nem is kívánja többé azokat?
most itt ülök, egy bögre gőzölgő ősz illatú teával és végre írok...
ami meg a változást illeti: sosem tudtam lefutni hosszútávokat, de majd néha megállok értékelni a teljesítményemet, hátha úgy sikerül...és ki tudja :) lehet, hogy a célba érve én nem leszek magányos hosszútávfutó. :)
