vasárnap és tél.

mindjárt karácsony. mindjárt eltelik egy újabb év. és nem sokat léptem előre, legalábbis most úgy érzem. lehet nem ártana készíteni egy összegzést 2010-ről.
a szívem még mindig ugyanúgy romokban, még mindig ugyanolyan gyenge. szerencsére sokan kordában tartják. :) szóval segítenek nemet mondani arra, amire én egyedül igent mondanék...de igazuk van, nem szabad, hogy kihasználjanak. főleg úgy, hogy én érzelmeket is pakolok (sajnos még mindig) ebbe a dologba.
szóval most ott tartok, hogy ellenállok és várok, hátha változik valami. bennem változik valami. hátha betoppan valaki.
addig meg itt van zselenszky, az új szerelem. annak ellenére, hogy szinte minden száma őt juttatja eszembe..

arcomra fagyott a mosoly

igen,most tényleg.szószerint. nagyon hideg van kint. itt a tél. megfagyott minden. talán a szívem is. a legújabb elhatározás: elfelejteni azt, aki már régóta kísérti meg újra és újra a szívemet. nem célravezető egy olyan valakit a mindennapok gondolataiban hordozni, aki csak használja a testemet. nem kell nekem még egy árnyék, elég a sajátom..néha még attól is megijedek. szóval viszlát. szia mindenamiúj. :)
ami a mindenamiújat illeti..persze, hogy nem megy csak úgy. egyik állomást elhagytam és attól tartok, hogy közeledem egy éppoly bizonytalan kikötő felé. pedig olyan helyre nem tanácsos kikötni, ahol ugyanolyan viharok és hullámok várnak, mint a nyílt tengeren.
..de ami miatt írok, a lényeg most jön. találtam egy nagyon jó kis einstein mondást, ami sajnos :) bizonyítja, hogy őrült vagyok...
*őrültség: ugyanazt tenni újra meg újra és várni, hogy az eredmény más legyen.*

ezt pedig a fagyos karácsonyi vásár emlékére..