november rain

napok óta esik.de ez nem az az igazi eső.szörnyű.olyan eső, aminek se hangja, se illata és alig áztat el.
jó lenne bőrig ázni az esőben..talán lemosná rólam mindazt, amit nem akarok többé magammal cipelni. (úgysem sikerülne..de jó érzés lenne.legalább megpróbálni..)
furcsa ez az ősz. hiányzik belőle az a mindent elsöprő szél, ami eltűntet mindent a nyárból, hogy helyet csináljon a télnek..ami kifújja a fájdalmat a szívekből és segít felkészülni a fagyos belenyugvásba...hogy még mindig minden ugyanúgy van, hogy nem változott semmi, csak az idő halad megállíthatatlanul.
sokan mondják, hogy az emberek nem változnak, a dolgok változnak..azt hiszem most ott vagyok, ahol a part szakad. az emberek nem változnak (a szememben,mert túl messzire kerültem tőlük) és a dolgok sem változnak, mintha megállt volna a világ.
..de én tovább akarok menni..dehogy menni, inkább szaladni. valahova,valamikorra,valamiért. mindegy, csak történjen bármi. legyek őrülten boldog vagy fájjon úgy,ahogy nem hinném hogy fájhat..mindegy, csak történjen már valami. elmúlhatna ez az üresség..

november 2. kedd

furcsa. most keddel kezdődik a hét és nem is kezdődik.
furcsa. kizökkenni pár napra a mókuskerékből. aztán majd visszazökkenni.
de most mégis olyan jól esik. jól esik nyugodtan üldögélni a gép előtt és kinézni az ablakon. nézni, ahogy a nap sugarai harcolnak a hideggel és néha még sikerül meleget lopni a fázós szívekbe. legalábbis az én szívem fázik. nem tudom, ti hogy vagytok ezzel..
most olyan furcsa minden. meleg van. nyugalom. csend. belül van csend. nem kapálózom, hogy elég volt, mozdulj, indulnod kell. megálltam.
persze majd újraindulok. de most olyan jól esik ez az egy-két óra. csendben. magammal. és lovasi andrás barátocskámmal. aki egyre ritkább vendég, de most szorítottam neki helyet az éterben. :)
szépen lassan elszürcsölöm a gőzölgő teámat (lassan, mert olyan szép, ahogy gőzölög) és kizökkenek, mielőtt belezökkennék valami felforgató melankóliába. :)
kimegyek majd a hidegbe, hagyom, hogy játsszon kicsit a szél, én úgyis kitartóbb vagyok (vagy felszállok a vonatra :)) és gyűjtök valami újat.
szükségem van valami újra, mert magába szippantott az állandóság és én kivesztem magamból és csak a konduktor maradt. borzalom, hogy sokszor nincs egy ép (jelen esetben petőmentes) gondolatom péntekszombatestevagyvasárnapdélután.
ennek örömére,ez ellen most úgy döntök, hogy veszek a sapkám,sálam,csizmám és délután irány egy kocsma. :)
micsoda nem várt befejezés..én legalábbis valami drámaibbat vártam. :)