süt a nap.fúj a szél.

ülök a szobámban. várom, hogy megszólaljon a teáskanna fütyülő hangja és közben nézem, ahogy a visszavonuló nap bearanyozza a szélben lengedező magányos hintát.
üres a játszótér. csendes a szél.
csend van körülöttem, mintha eltűnt volna minden.
megállt egy pillanatra a világ? de akkor én hol vagyok, miért érzem azt, hogy a fotelben ülve is rohanok? vagy a talaj szalad ki a lábam alól?

csak a szél maradt és a bennem kavargó gondolatok...

régen azt hittem erős vagyok, régen úgy gondoltam bármire képes vagyok. azt éreztem, hogy a markomban az egész világ. ..és most körbenézek és látom a határt. a határt, amit még nem tudtam átlépni, amit nem mertem kitolni. lehet sosem fogok. régen azt hittem, hogy a határok biztonságot adnak. most mégis úgy érzem korlátok közé szorultam.
szorít egy érzés, hogy nem vagyok képes elérni a céljaimat-a saját hibámból-.
magam okozom a saját tehetetlenségemet. (úgy látszik nem csak a fizika foglalkozik a testek tehetetlenségével) keresnem kell egy erőt, ami segít átlendülnöm ezen, mielőtt összenyom a saját tömegem.

a várva várt füttyszó. köszönöm, hogy megtörted a háborgó csendet.

gondűző málna

annyi minden történt mostanság. és hála az égnek csupa csupa jó dolog. (a rosszakat azt hiszem könnyű volt elfelejteni)

ma voltunk moziban Dalmaccal. :) (nagyon szeretem Dalmact és persze a másik két husst is-remélem olvasod,Dalma!!) megnéztük a Hópárduc talpra áll című filmet. ezt a filmet meg kell jegyeznem. nem is tudnám leírni a gondolatokat, amik a filmnézés közben kavarogtak bennem. azt hiszem Erőss Zsolt és az a világ, amit ő felépített magában teljesen más, mint amiben én élem az életem.
lehet és kell magunkért, a teljességünkért küzdeni! (most már minimum 90 perc bizonyíték van rá!)

zárszóként visszautalás a november 17-i bejegyzésre.
tegnap este tűnt fel, hogy az akkor segítségül hívott teremtő erők tényleg megtették a dolgukat...ugyanis november 18-án újrakezdtük Gergővel. :) a mai napig hihetetlen.
nem tudom elhinni azt, hogy mellettem van, hogy nem csak használ, hogy hiányzom neki, hogy vágyik rám és atyaúristen szeret is. :)

most miután lekopogtam mindezt (mert nem szeretnék újabb búsongó bejegyzést írni miatta), megyek és belemerülök egy kád forró vízbe.



n.b.: még sokszor térj be a csészényi kávézóba!