a nap kudarcai.

sosem szerettem a hétfőket. a mai napon sok dolgot elhatároztam, amiket főként hétfőn nem fogok csinálni. 1. nem állok többet mérlegre. 2. nem megyek többet a tesómmal futni.
nah jó. igazából csak első mérgemben ilyen súlyos a helyzet. igazából ideje volt szembenéznem a súlyommal és az az ijesztő szám csak a változásra ösztönöz. a tesómra pedi igazán nem lehetek mérges, mert ő (számomra érthetetlen egészségromboló okok miatt,de..) jobban bírja a futást. kár volt olyan magas elvárásokat támasztanom magam elé, amiket rövid távon (egy edzés alatt) nem tudok teljesíteni anélkül, hogy felmértem volna a képességeimet. DE nem adom fel, próbálok a változás útján maradni és a futótársamat húzóerőként használom. :) hajrá nekem.

zárt fülekre találtam.

mostanában úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen jártatom a számat. többnyire fizikailag meghallják amit mondok, de nem találok igazi hallgatóságra. nagyon és egyre kevesebben értik meg amit mondok. lehet, hogy ennek ez a rendje? hogy így vesznek el szép lassan azok az emberek, akikkel csak látszólag vagyunk barátok? nem tudom, mindenesetre rossz érzés. van, hogy csak csacsogok, de nem értem, hogy azok a dolgok, amik számomra fontosak (a munkám, a hivatásom, a gondolataim) másoknak miért érdektelenek vagy miért intézik el egy 'aha'-val.
ez van most..úgyhogy inkább csendesen végigülöm a családi banzájt. nincs kedvem kiabálni, mikor némának érzem magam.
szép napot.

kavics.

nincs időm blogolni monstanában.illetve ezen a héten nem volt. dolgoztam,jó is volt,de nagy kihívást jelentettek a gyerekek,aminek nem tudtunk teljesen megfelelni, mindenki egyben maradt és többnyire jól is érezte magát.
tegnap munka után gálaesten voltunk. az értelmi fogyatékosoknak rendezték az ő fellépésükkel.voltak persze hírességek is,de nem róluk szólt az este (szerencsére).a műsor vonalát két ember, két egymást szerető, mégis egymástól távol élő ember levelezése adta,melyben a kavics mint a szeretet,önmagunk,múltunk és kitudja még mi minden jelképeként szerepelt. fantasztikus érzés volt sérült és egészséges embereket egy színpadon, őszintén EGYÜTT látni. együtt játszani, együtt adni önmagukat, odaadni valamit magukból nekünk.
..és amíg nem felejtem el,egy csippcsepp édesség is történt az előadás előtt.valamilyen akció keretében kartondobozzal a fejükön megjelent egy csapat ember, hogy megismertesse az ott egyedül várakozó embereket. hozzám és egy férfihoz is odaléptek, hogy bemutassanak minket egymásnak, hiszen a bókolás világnapja van. hihetetlen jó ötlet volt, csak úgy éreztem a közös nevetésre nem túl nyitottak az emberek. sajnos..de hátha ez szépen lassan megváltozik. :)

színjáték minden.

rövid összefoglaló a mai napról. :) nagyon jól sikerült a csajos vasárnap. habár hamar vége lett és az idő is kicsit szomorkássá vált,ami nem különösebben zavart, mert a hangulatom hazafelé olyan esőben sétálós lett,de pont nem esett az eső.. (nem akarom elkiabálni, de szerintem ezt holnap bepótolhatom.)
korán keltem, mert mentünk E-vel művelődni. egy záróvizsga előadást néztünk meg, ami csodafantasztikus volt. (L) (a pályatévesztőktől eltekintve). az előadásokat nézve jöttem rá, hogy milyen jó, ha valaki ilyen könnyen tud mások bőrébe bújni és egy karaktert hitelesen életre kelteni. hasznos az életben is..aztán valahogy világossá vált, hogy én is annyi szerepet játszom. mindegyikben benne vagyok én, benne vannak a felém támasztott elvárások és a megfelelési vágy..és a biztonság,mert be kell vallanom, hogy könnyebb személyiségmorzsákat osztani, mint feltálalni magam.
mostanában rám tör az az érzés, hogy minden rendben..lehet, hogy sikerül levetni néhány álarcot vagy ez már a szerepazonosulás?
nem tudom..mindenesetre remélem, hogy majd egyszer megtalálom azt a "színpadon", ahol csak ÉN állok a reflektorfényben.
a vizsgaelőadások közben tartottunk egy kis szünetet E-vel. :) elszöktünk, hogy megkeressük a tökéletes férfi illatot. jelentem, nekem nem sikerült. úgy látszik, nem csak a szerelem, de a szerelem illata is várat magára. :)
voltunk megint a kedvenc kis lakásomban. elsőre sikerült begyújtanunk a sütőt és ettünk finom dinnyét (nekem ez volt a nyár első dinnyézése) és megnéztünk egy újabb rózsaszín tokos filmet. :)
huh, egészen tárgyilagosra sikerült a beszámoló, de úgysem tudom leírni,hogy milyen jól éreztem magam. örülök, hogy rátaláltam D-re és E-re. sikerül egy húron pendülnünk. :)
a villamoson hazafelé jövet sikerült megfogalmaznom egy nagyon fontos alapszabályt: Ne énekelj a villamoson rossz dalt és hamisan vagy ha mégis ezt teszed, ne énekeld túl a kedvenc számomat, amit épp hallgatok! :)
holnaptól munka, vár a zoo. :) kiváncsi vagyok.

esti érzésmorzsa.

néha jó lenne valaki mellé bekucorodni az ágyba és mellette olvasni, hallani a lélegzését és érezni azt, hogy neki is jó mellettem;hogy jó együtt lenni...
szép álmokat.

comptine d'un autre été

azt hiszem a zene mindenki életében valahol a létszükségletek szintjén áll..nekem ahogy felnövök és érzem,hogy a szavak hiába szépek,de nem mindig mondanak el eleget, egyre fontosabbá válik. sok zenemű van, ami meghatározza az életemet, még több, amihez egy-egy emlék kötődik. és akkor itt van ez a zongorajáték, ami olyan, mint maga az élet..nekem olyan,mint az élet. játékos, hullámzó és erőt ad.

http://www.youtube.com/watch?v=ogMMGC9aDpA&feature=related

a mai nap olyan ideális volt..semmittevés szempontjából ideális. sokáig aludni. tejeskávét szürcsölgetni és a konyhában beszélgetni. ebéd után a hintaágyban ringatózva falni az új könyvemet..mert ezt nem lehet csak úgy olvasni, nem engedi, hogy csak úgy letedd..egy nő sorsa, betegség, fájdalmak, család és egy férfi..kiváncsi leszek, mi lesz a befejezés. (érdekes, mert sosem emlékszem a könyvek végére,mármint arra,hogy miképp zárult a történet, csak az érzés marad meg.lehet több mindent kéne az agyamra bíznom a szívem helyett?)

be is fülecskéztem pár részt a könyvben - később jöttem csak rá, hogy egy könyvtári könyv esetében ez nem ajánlatos,de hátha másokban is továbbgondolásra, lefordításra kerülnek ezek a sorok (hogyan történhet/történt ez velem?mit tennék/tettem ebben a helyzetben?)...

"Mindegy. Mindegy, esik-e vagy sem. Mindegy az is, találkozom-e ma vele. Sőt, most már annak sincs jelentősége, látom-e még valaha ebben az életben. Ő hozzám tartozik, gyökeret vert az életemben, s ha többé nem is beszélünk egymással, akkor sincs ez másképpen. Vannak érzések, melyek nem függenek semmilyen körülményől, semmilyen eseménytől, mert erősek, mélyes és túlélnek mindent. Akkor és ott értettem meg, hogy én így vagyok Briannel. Nem kell, hogy a közelemben legyen, én akkor is szeretem. Ha nem is keres többé, ő akkor is velem lesz, mert ott él a szívemben. Akit pedig egyszer a szívembe zártam, attól már nem akarhatok semmi többet, hiszen megadta , amit ember csak adhat. Szerethettem őt."

Sok minden kavargott bennem, miután ezeket a sorokat elolvastam, egy-két ember a múltból és egy-két ember a jelenből..örülök, hogy találkozhattam ezekkel az emberekkel, hogy segítenek és mellettem vannak. Remélem ez a pár sor segít E.-nek, hogy várakozzon, mert hihetetlen kincset kapott az élettől..

Egyébként sok új információ érkezett ma hozzám. Kezdem a kellemetlenekkel: meg kell szakítanom képzeletbeli kapcsolatomat dzsudzsák balázzsal bódi sylvike miatt.. :) aztán megtudtam, hogy D. és Á. utaznak, örülök neki, mert D. nagyon várja már és amilyen talpraesett lányzó, minden percét élvezni fogja. :) ..és lehet, hogy E. is itt hagy engem egy kicsit, ami meglepetés, de minden lehetőséget ki kell használni, nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön az állás Angliában. Időpörgetőnek és tapasztalatnak is jó lesz.(de lekopogom kopp-kopp) Vajon, ha elbújom az egyikőjük bőröndjében sikerül kicsempészniük csak egy kicsit? :)

és most jut eszembe, vasárnap csajbuli. <3 ..mert köszönöm, hogy vagytok lányok.

miért?hogyan?

miért pont újrakezdés lett a blog címe? talán mert rájöttem, hogy le kell zárnom a múltat, a jövőm felé kell fordulnom és ehhez bizony újra kell kezdenem sok mindent. s mivel az előző blogom teljes egészében egy valakiről szólt, aki mára a múltam része lett, kerestem egy új helyet és tádámm..itt vagyok.
érdekes volt rádöbbenni, hogy majdnem három év bejegyzései, hullámai, magaslatai és mélységei egy ember köré összpontosultak. leírva ma már megrázóbb, mint belegondolva...és ennyi idő után is kellett valaki, hogy észrevegyem ezt. egy kérdés csupán: az egész blogod róla szól?..és igen, visszaolvastam, belegondoltam mikor ültem le a gépem elé..valóban róla szólt minden.
DE ez itt és most megváltozik. ezentúl a jelen és a jövő számít és én, azok akik nekem fontosak, akik meghatározóak az életemben. (szerencsére vannak, ha nem is sokan :) )
hogyan kezdem újra? nehéz lesz,mert megszállottan tudok ragaszkodni a megszokott dolgokhoz.de a változással az új dolgok is együtt járnak. az első és legfontosabb lépés, hogy jobban figyeljek oda magamra. érthetjük ezt fizikailag és lelkileg is.nem csalom meg többet és nem használom ki többet magam, mert ezt bizony nagyon könnyű megtenni és szemet hunyni a saját hibáink fölött.
értékelni fogom azokat a csodás embereket,akik körülöttem vannak és annyi mindent csempésznek a szürke hétköznapokba. :) mert együtt annyi mindent átvészeltünk már és át is fogunk vészelni. :)
és a legnagyobb cél, szerintem ez lesz a legnehezebb..szóval, megtanulok szerelem nélkül élni és nem mániákusan keresni.megtanulom szeretni azt, aki vagyok..mert ha én nem szeretem magam, hogyan szerethetne meg bárki más.. :) remélem jól gondolom.

íme tehát a főirányvonalak.igyekszem majd a hétköznapokról és a célok megvalósulásáról is írni, hátha motiválok másokat is és magamat is. :)

nahát a bejegyzés végére kisütött a nap..ez egy jó előjel.