j'en ai marre.

igen,pontosan.
elegem van.és olyan szívesen kikiabálnám. de minek..ha eddig nem vettétek észre most sem tűnne fel, akkor sem,ha beleégetném a retinátokba és minden pislogáskor újra és újra felvillanna előttetek a kép.
igen. elég volt abból, hogy én mindig megértek mindent, én mindent meghallgatok és én mindig (legjobb tudásom szerint, de úgy látszik már nem elég jó) megvigasztalok.
..és azt mikor veszi már észre valaki, hogy rég nem vagyok ott a szavaim mögött? hogy rég csak próbálok segíteni, mikor én magam is egy mentőövért kapálózom?
mert hiába rossz elveszíteni valakit, de az is rossz, ha úgy érzed, hogy senki sem lehet már a tied...



talán fognom kéne egy bőröndöt és összepakolni..akkor talán feltűnne a hiányom.fizikailag és lélekben is.

biztonság.

ha biztonságban vagy, jól érzed magad.
ha biztonságban vagy, nem félsz semmitől, bátor vagy.
ha biztonságban vagy, bátran nézel a jövőbe.
ha biztonságban vagy stabilnak, megrendíthetetlennek érzed a világot.
de semmi sem stabil. minden, tényleg minden egy pillanat alatt összeomolhat, átszakadhat, véget érhet.
egy épület, egy élet, egy kapcsolat.
semmi sem tart örökké.
..és milyen furcsa, azzal, hogy mások stabilitása megbillen, a te életed is billegni kezd.

a múlt sosem tér vissza már..

furcsa szembesülni azzal, hogy elrontottam az életem...nem, ez a kifejezés nem jó.
furcsa szembesülni azzal, hogy választhattam volna más utat is. ..hogy fiatal voltam és könnyelmű. könnyelmű, mert pillekönnyű játéknak éreztem azt, azokat a szavakat, amiknek most (4év távlatában) szívettépő s porrá zúzó súlya van.
hiszek a sorsban. hiszek abban, hogy oka van minden történésnek. hiszem, hogy nem véletlenül járunk be utakat, míg a cél felé közeledünk. hiszem, hogy nem véletlenül tévedünk el.
hiszem azt, hogy nem véletlenül bukkannak fel emberek a múltból. csak ennek a véletlennek az okát nem tudom még.
4 éve a mindennapok része volt ő, sokat jelentett, ismert engem, mert meg akart ismerni..és most..most nem értem, miért lett vége? miért volt egy határ, amit nem mertünk (mertem) átlépni? mennyivel másabb lenne minden.. ezért gyűlölöm a 'mi lett volna ha..' típusú merengéseket. és most mégis itt ül a szívemen és jobban facsarja a lelkem ez a pár szó, mint valaha..nem értem.
nem értem magam. nem tudom, hogy most miért vágyom arra, amit régen veszni hagytam, pedig tálcán kínálták?
és mi van most? pár kedves, a felszínen kavargó szó és távolság..fizikailag és lelkileg is. ezt teszi az idő.
bárcsak fújna most a szél. kisöpörne minden háborgó és múltba révedő érzést a lelkemből és lecsitítaná válaszokat kereső szellemem. átsüvítene itt mindenen, én meg hagynám..hagynám, hogy hozzon valami újat.