titokfa.ma is.

annyi minden múlandó körülöttem. még mindig nem tanultam meg, hogy egyszercsak véget érnek kapcsolatok, elfogynak az energiák, külön válnak utak.
sokszor jobban viselik a változást azok, akikkel történik, mint én, a külső szemlélő. talán, mert bennük megváltozik valami, én meg csak figyelek.
ma (ismét) elolvastam a titokfát. illetve a végére értem.
és ha már kapcsolatok és változások. Légrádinak sikerült mederbe terelni azt, amit jelen pillanatomban gondolok az igazival való találkozásokról. pardon. az igaziközeliekkel.

*Nem elég találkozni vele. Jókor kell találkozni az igazival. Az igaziközelivel. Nem elég érezni az összetartozást a gyomorban minden ölelés közben. Mindkét ember életszakaszának is egybe kell esnie. Mint egy ölelkező rímpár.
Egyébként is működhet persze. De az nem az. Még csak nem is majdnem olyan. És határozott idejű. Hiszen tudod, ez olyan, mint amikor az ember nem keres tovább.*

titokfa.

hiszek abban, hogy vannak dolgok, amikkel találkoznunk kell az életben. vannak személyek, akikkel nem véletlenül találkozunk az úton. ...és abban is hiszek, hogy vannak könyvek, amelyek okkal kerülnek a kezünkbe.
Légrádi Gergely könyve is ilyen. apa találta valahol valahogy és haza hozta nekem. apró kicsi könyv. a külseje nem túl megnyerő, a címe sem ígért számomra izgalmakat.
és padamm.ilyenkor jön a csoda. elkezdtem olvasni. első mondatok..10-20-30 oldal. és belecsöppentél a könyv világába. otthont találtál a sorai között.
most újra a kezembe került ez a könyv. és feltétlenül meg kell osztanom a kedvenc részemet:

*Tudod, nem könnyű így beszélgetni veled. Mégis úgy kell nekem, mint egy jó erős fekete ebéd után. Elmondani neked, megosztani veled minazt, amit elmulasztottam, mindazt, amit nem mondtam el, s te mégis éreztél. Azt a sok apró, lényegtelen dolgot, foszlányt, amely megmaradt, beleégett az életembe. A múltamba, amely lyukacsos, mint a sajt a rajzfilmben. Likas, lyukacsos. Már-már a lyukak tartják össze.*

mindenkinek aki így érez és azoknak is,akik iránt így érzek.

...épp cserélném a lelkem,de újra rám köszön.

néha már valóban kezdem elhinni, hogy nem jön új. minden marad a régi.
aztán jön egy pillanat. egy este. és a lelkem újra felrázódik.
van még mire várnod!
sosem vágytam sok mindenre. csak arra, hogy valaki megértsen, higyjen bennem, szeressen, olyannak amilyen vagyok. furcsa hallani, hogy valaki olyan is erre vágyik, akiről teljesen mást gondolnál.
..és ilyenkor kiabál ott a koponyád mögött egy gondolat. IGEN, jól hallod. arra vágyik, amire te!
de csak ennyi.nem lépsz tovább. még félsz. félsz csalódni.
-tettem egy lépést feléd. nem futamodtál meg. vajon szeretnéd, hogy egészen közel érjek hozzád? hogy hozzád érjek?
-két azonos gondolat eggyé tehet két külön embert?

csendben.halkan.

csendesen kúszik be az életünkbe a megszokás. nem tör ránk. nem döngeti az ajtókat. lassan jön. kezdetben csak egy-egy pillanat, ami üresebb, mint a többi. aztán egyre többször érzed, hogy hiányzik valami. hiányzik..de már annyi felé jártál, annyi mindent próbáltál, mit tehetnél még. végül pedig már úgy üdvözlöd a rád törő magányt, mint egy régi barátot. az életed része, megszoktad, helye van benned.
nem kerested, mégis rád talált.
nem panaszkodni szeretnék. nem, mert nincs miért. néha kell a magány. nem árt,ha jól összeszoksz magaddal mielőtt valaki mással is együtt szeretnél lenni.
együtt. mennyi mindent elmond.

megszoktam a hétköznapjaimat. megszoktam, hogy újabbnál újabb feladatok várnak rám. megszoktam, hogy illik teljesítenem azokat. megszoktam, hogy ha szenvedések és önmegcsalások árán is, de sikerül túljutnom a kihívásokon.
megszoktam, hogy hiányzik a szerelem. megszoktam, hogy az a hely üresen áll...mert nem jött még el aki betölthetné vagy nem engedem, hogy betöltse valaki azt a helyet?

megszoktam, hogy nem lépek magamtól se előre, se hátra. állok egy helyben és várok valamire..hátha valaki végre a helyemre tesz.

kikukkantás.

valamin változtatni kell. tovább kell lépnem. szóval úgy döntöttem, hogy körbenézek..hátha akad valami külföldi munkalehetőség a nyárra. :)
hangsúlyozom a KÜLFÖLD szót, mivel én és az idegen nyelvek nagyon messze állunk egymástól,de egyszer mindennel meg kell barátkozni.
szóval egy lehetőségnek ott van egy tábor lausanne-ban, ahol fogyatékos felnőttekkel kéne foglalkozni. most az utána olvasás, reménykedés, hogy nem késtem le semmiről és végül a jelentkezés fázis jön,ha jön.. :)

majd még jelentkezem ez ügyben.

nem vagyok bátor.

nem vagyok bátor.
félek szeretni. félek beleszeretni valakibe. félek szerelembe esni.
félek elhinni, hogy szeretnek. félek elhinni, hogy belém szerethet valaki. félek elhinni, hogy belém szerelmes lehet valaki.
félek bevallani, hogy még mindig tudnám szeretni. félek bevallani, hogy még mindig szeretem..? félek elhinni, hogy ez talán sosem fog változni. félek attól, hogy ez nem fog változni. félek, talán nem is akarom, hogy ez megváltozzon.
félek bátornak lenni. félek attól, hogy csalódni fogok. félek attól, hogy másnak szeretnek és nem önmagamnak. félek attól, hogy fájni fog.
fáj a félelem. mégsem kínoz..olyan tompa, csak néha erősödő fájdalom, aztán megint enyhülni látszik.
félek elveszteni ezt az állandóságot?
félek boldognak lenni?

bátornak kéne lenni.
bátornak, mert tudok szeretni és engem is szerethetnek. bátornak, mert boldog akarok lenni. boldog akarok lenni, akkor is, ha előtte néhány kudarcba kicsit bele is halok. fejlődni akarok. tovább menni.
boldognak és bátornak lenni...

jóreggelt.

melyik a rosszabb: ha megszakad a szívem vagy ha az irigységtől válik keserűvé?
nem tudom. majd ha valamelyikőjük felül kerekedett írok...

szavak.

leírnám,de nem tudom. leírnám minden szavad. leírnám az összes gondolatot,ami miattad kelt életre.leírnám...hogy végre tisztán lássak.

...lehet,hogy nem érne semmit,mert talán nem is akarok tisztán látni.