annyi minden múlandó körülöttem. még mindig nem tanultam meg, hogy egyszercsak véget érnek kapcsolatok, elfogynak az energiák, külön válnak utak.
sokszor jobban viselik a változást azok, akikkel történik, mint én, a külső szemlélő. talán, mert bennük megváltozik valami, én meg csak figyelek.
ma (ismét) elolvastam a titokfát. illetve a végére értem.
és ha már kapcsolatok és változások. Légrádinak sikerült mederbe terelni azt, amit jelen pillanatomban gondolok az igazival való találkozásokról. pardon. az igaziközeliekkel.
*Nem elég találkozni vele. Jókor kell találkozni az igazival. Az igaziközelivel. Nem elég érezni az összetartozást a gyomorban minden ölelés közben. Mindkét ember életszakaszának is egybe kell esnie. Mint egy ölelkező rímpár.
Egyébként is működhet persze. De az nem az. Még csak nem is majdnem olyan. És határozott idejű. Hiszen tudod, ez olyan, mint amikor az ember nem keres tovább.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése