2010. június 17., csütörtök

comptine d'un autre été

azt hiszem a zene mindenki életében valahol a létszükségletek szintjén áll..nekem ahogy felnövök és érzem,hogy a szavak hiába szépek,de nem mindig mondanak el eleget, egyre fontosabbá válik. sok zenemű van, ami meghatározza az életemet, még több, amihez egy-egy emlék kötődik. és akkor itt van ez a zongorajáték, ami olyan, mint maga az élet..nekem olyan,mint az élet. játékos, hullámzó és erőt ad.

http://www.youtube.com/watch?v=ogMMGC9aDpA&feature=related

a mai nap olyan ideális volt..semmittevés szempontjából ideális. sokáig aludni. tejeskávét szürcsölgetni és a konyhában beszélgetni. ebéd után a hintaágyban ringatózva falni az új könyvemet..mert ezt nem lehet csak úgy olvasni, nem engedi, hogy csak úgy letedd..egy nő sorsa, betegség, fájdalmak, család és egy férfi..kiváncsi leszek, mi lesz a befejezés. (érdekes, mert sosem emlékszem a könyvek végére,mármint arra,hogy miképp zárult a történet, csak az érzés marad meg.lehet több mindent kéne az agyamra bíznom a szívem helyett?)

be is fülecskéztem pár részt a könyvben - később jöttem csak rá, hogy egy könyvtári könyv esetében ez nem ajánlatos,de hátha másokban is továbbgondolásra, lefordításra kerülnek ezek a sorok (hogyan történhet/történt ez velem?mit tennék/tettem ebben a helyzetben?)...

"Mindegy. Mindegy, esik-e vagy sem. Mindegy az is, találkozom-e ma vele. Sőt, most már annak sincs jelentősége, látom-e még valaha ebben az életben. Ő hozzám tartozik, gyökeret vert az életemben, s ha többé nem is beszélünk egymással, akkor sincs ez másképpen. Vannak érzések, melyek nem függenek semmilyen körülményől, semmilyen eseménytől, mert erősek, mélyes és túlélnek mindent. Akkor és ott értettem meg, hogy én így vagyok Briannel. Nem kell, hogy a közelemben legyen, én akkor is szeretem. Ha nem is keres többé, ő akkor is velem lesz, mert ott él a szívemben. Akit pedig egyszer a szívembe zártam, attól már nem akarhatok semmi többet, hiszen megadta , amit ember csak adhat. Szerethettem őt."

Sok minden kavargott bennem, miután ezeket a sorokat elolvastam, egy-két ember a múltból és egy-két ember a jelenből..örülök, hogy találkozhattam ezekkel az emberekkel, hogy segítenek és mellettem vannak. Remélem ez a pár sor segít E.-nek, hogy várakozzon, mert hihetetlen kincset kapott az élettől..

Egyébként sok új információ érkezett ma hozzám. Kezdem a kellemetlenekkel: meg kell szakítanom képzeletbeli kapcsolatomat dzsudzsák balázzsal bódi sylvike miatt.. :) aztán megtudtam, hogy D. és Á. utaznak, örülök neki, mert D. nagyon várja már és amilyen talpraesett lányzó, minden percét élvezni fogja. :) ..és lehet, hogy E. is itt hagy engem egy kicsit, ami meglepetés, de minden lehetőséget ki kell használni, nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön az állás Angliában. Időpörgetőnek és tapasztalatnak is jó lesz.(de lekopogom kopp-kopp) Vajon, ha elbújom az egyikőjük bőröndjében sikerül kicsempészniük csak egy kicsit? :)

és most jut eszembe, vasárnap csajbuli. <3 ..mert köszönöm, hogy vagytok lányok.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem a könyvtári könyvekben kötelező nyomot hagyni. Aláhúzás, fülecskézés, megjegyzések. Sokat segíthet másoknak. Nekem segített már és azóta bevett szokásom lett. Egyébként melyik könyvről van szó?

    VálaszTörlés