mostanában úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen jártatom a számat. többnyire fizikailag meghallják amit mondok, de nem találok igazi hallgatóságra. nagyon és egyre kevesebben értik meg amit mondok. lehet, hogy ennek ez a rendje? hogy így vesznek el szép lassan azok az emberek, akikkel csak látszólag vagyunk barátok? nem tudom, mindenesetre rossz érzés. van, hogy csak csacsogok, de nem értem, hogy azok a dolgok, amik számomra fontosak (a munkám, a hivatásom, a gondolataim) másoknak miért érdektelenek vagy miért intézik el egy 'aha'-val.
ez van most..úgyhogy inkább csendesen végigülöm a családi banzájt. nincs kedvem kiabálni, mikor némának érzem magam.
szép napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése