furcsa. kizökkenni pár napra a mókuskerékből. aztán majd visszazökkenni.
de most mégis olyan jól esik. jól esik nyugodtan üldögélni a gép előtt és kinézni az ablakon. nézni, ahogy a nap sugarai harcolnak a hideggel és néha még sikerül meleget lopni a fázós szívekbe. legalábbis az én szívem fázik. nem tudom, ti hogy vagytok ezzel..
most olyan furcsa minden. meleg van. nyugalom. csend. belül van csend. nem kapálózom, hogy elég volt, mozdulj, indulnod kell. megálltam.
persze majd újraindulok. de most olyan jól esik ez az egy-két óra. csendben. magammal. és lovasi andrás barátocskámmal. aki egyre ritkább vendég, de most szorítottam neki helyet az éterben. :)
szépen lassan elszürcsölöm a gőzölgő teámat (lassan, mert olyan szép, ahogy gőzölög) és kizökkenek, mielőtt belezökkennék valami felforgató melankóliába. :)
kimegyek majd a hidegbe, hagyom, hogy játsszon kicsit a szél, én úgyis kitartóbb vagyok (vagy felszállok a vonatra :)) és gyűjtök valami újat.
szükségem van valami újra, mert magába szippantott az állandóság és én kivesztem magamból és csak a konduktor maradt. borzalom, hogy sokszor nincs egy ép (jelen esetben petőmentes) gondolatom péntekszombatestevagyvasárnapdélután.
ennek örömére,ez ellen most úgy döntök, hogy veszek a sapkám,sálam,csizmám és délután irány egy kocsma. :)
micsoda nem várt befejezés..én legalábbis valami drámaibbat vártam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése