nehéz hetünk van. kaptunk egy szuper bandát és a szuper bandánkba egy magatartás- és figyelemzavaros gyerkőcöt, akinek sajnos a családi és érzelmi háttere is elég zűrös. sajnos az ő viselkedése kihat a többi gyerekre (mivel elég sokat verekszik ok nélkül) és ránk is. sosem éreztem magam még ilyen feszültnek és sajnos tehetetlennek is gyerekkel kapcsolatban. dühít, hogy nem tudok már mit tenni azért,hogy könnyebb legyen nekünk és neki, hogy mindenki jól érezze magát. próbáltam szép szóval, próbáltam komolyan, próbáltam hangosan, próbáltam passzívan,a viselkedését nem méltatva és sajnos próbáltam erőszakkal. sosem fogtam még úgy kézen gyereket, hogy magammal vigyem és kvázi kirángassam a többiek közül...szörnyű érzés, tehetetlenség és megvetés magam irányába,mert tudom, hogy nem ez a megoldás..de akkor mi? egy hét alatt ugyan nem lehet csodát tenni 8 év kitudja milyen viselkedése/érzései/feszültségei után, csak szerettem volna, ha ő is, a többi gyerek és mi is jól érezzük magunkat.
nem mellesleg néha azt érzem, hogy a látogatók és a körülöttünk dolgozó zoosok is kicsit neurotikusnak néznek minket. vagy a zöldikénkkel kell kiabálni vagy húzzuk magunk után vagy fejmosást tartunk neki.
fáj bevallani, de ez a tábor ilyen formában nem neki való. nem jön ki a társaival, nem bír ki 9 órát úgy, hogy folyamatosan programjaink vannak, folyamatosan ingerek érik..talán, ha egyedül lenne, talán ha több ideje lenne pihenni, talán ha nem lenne ilyen hosszú a program..
nem tudom és sajnos már nincs sok esélyem változtatni, remélem holnap azért majd jól szórakozunk..mert a lányokkal együtt dolgozni jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése